A Selyemréti Strand- és Termálfürdőnek 2013 nyarán bekövetkezett újjászületésére méltán mondhatjuk: a fejlesztés eredményképpen ismét visszanyerte régi fényét a város első strandfürdője, amely 1927-ben európai léptékkel mérve is minden igényt kielégítve nyitotta meg kapuit a miskolciak büszkeségére és örömére.
Hajós Alfréd és a „Villanytelepi”
A város vezetése az 1920-as évek első felében határozta el, hogy a közeli, akkor még az önálló településnek számító Görömböly részeként csaknem egy évszázada működő Talpolcafürdő, valamint a városi közfürdőként 1892-93-ban épült Erzsébetfürdő mellett egy városi strand létesítésével megteremti az alapját annak, hogy Miskolc fürdővárosként is nevet szerezzen magának.
A koncepció lényege az volt, hogy a városi villamosközlekedéshez szükséges egyenáramot termelő úgynevezett „villanytelep” hulladékhőjét használják majd az úszómedence vizének felmelegítésére. Innen ered a miskolciak által jól ismert, gyakran ma is használt elnevezés: „villanytelepi strand”.
Az építészeti tervekre Hajós Alfréd kapott megbízást, aki az első újkori olimpián, 1896-ban, Athénban a magyar sport első két olimpiai győzelmét aratta úszásban, és nem sokkal a felkérés előtt, az 1924-es párizsi olimpia művészeti versenyében egy (Lauber Dezsővel közösen készített) stadiontervével úgy kapott második díjat, hogy az elsőt nem adták ki.
Hajós Alfréd legismertebb munkája a Margit-szigeti sportuszoda, híres épületének számít a debreceni Aranybika Szálló is – de azt talán kevesebben tudják, hogy Miskolcon is számos épület fűződik a nevéhez. Ő tervezte a főutcai Hitelintézeti Palotát (1913), a Hunyadi 5. szám alatt, a Zenepalotával szemközt álló egykori Lichtenstein-palotát (1912), az ugyancsak főutcai Weidlich-palotát (1912), a Népkerti Vigadót (az eredeti, Ádler Károly tervei szerint készült épület átalakításával 1927-ben) és a hozzá kapcsolódott, ma már nem létező sporttelepet – és persze a „villanytelepi strand” főépületét.
Impozáns épület, elsőrangú szolgáltatásokkal
A fürdő (korabeli tudósítások szerint imponálóan szép) épületét teljes komforttal rendezték be. Két elkülönített részben voltak a női és a férfi öltözők, kiszolgáló helyiségek (összesen 220 kabinnal és 360 öltözőszekrénnyel), a két épületrész között az első emeleten egy nagy étterem teremtett kapcsolatot. Az öltözőkből a strandra vezető ajtók előtt külön kis fürdőt létesítettek, csak azokon áthaladva lehetett kilépni a strand területére. Az úszómedence épülettel átellenes oldalán finom tengeri homokkal feltöltött nagyobb szabad területet alakítottak ki a napozásra vágyóknak.
Az eredeti medence a maival megegyező méretű, 50 méter hosszú és 20 méter széles volt, tökéletesen alkalmas nemzetközi versenyek megrendezésére, valamint a fürdő alapszabályában is meghatározott célra, az ifjúság úszásoktatásának és -szeretetének támogatására.
Jól illusztrálta ezt maga a megnyitó is: 1927 június 29-én hatalmas nemzetközi versennyel vették birtokba a medencét – a legkiválóbb egri és magdeburgi úszók mérték össze erejüket a Selyemréten.
A „vllanytelepi” hamar népszerű lett a városlakók körében, és hamar szűknek is bizonyult az egyetlen medencéből álló strandfürdő. Bővítés helyett azonban egy időre le kellett mondani a strandról: a villanytelep megszűnésével megszűnt a víz felmelegítésének a lehetősége is – a strandot bezárták.
Termálvízzel, „piskóta-medencével”
Az 1950-es évek hoztak újabb fordulatot a strand történetében: a bükkaljai szénhidrogénkutatások keretében fúrásokat végeztek a területen, és 45 fokos termálvizet találtak. Ez nemcsak az úszómedence vizmelegítési problémáját oldotta meg, de egy újabb, piskóta alakú, a híres dögönyőzőt is magában foglaló medence megépítésére is módot adott az 1950-es évek közepén. A „villanytelepi strandot” újra birtokba vehették a miskolciak, akik nemigen vettek tudomást arról, hogy időközben már Augusztus 20. strandként szerepelt a hivatalos dokumentumokban. (Majd a rendszerváltozást követően kapta meg mostani nevét, azóta emlegetjük Selyemréti Strandfürdőként.)
A hatvanas, majd a nyolcvanas években voltak kisebb-nagyobb fejlesztések a Selyemréten, de a fürdő sorsát véglegesen a közfürdők üzemeltetésére vonatkozó, 1996-ban született jogszabály pecsételte meg: ez előírta a vízforgató berendezések működtetését, aminek beépítése viszont túl drága lett volna a „piskótánál” – 2008. december 31-én be kellett zárni.
Ez végső lökést adott ahhoz, hogy elkezdődjön a fürdő nagyszabású fejlesztése. Ami bár nem ment zökkenőmentesen, de 2013 nyarára elkészült a Selyemréti Strand- és Termálfürdő bővítése, amelynek révén Miskolc végre ismét magáénak tudhat egy színvonalas városi strandot.